Alexander hetero! Nem is olyan régen azt csiripelték a madarak, hogy az Oliver Stone által jegyzett Alexander című történelmi eposz azért nem kerülhetett filmvászonra a tervezett időben, mert túlontúl pikáns jeleneteket tartalmaz. Sokak idegeit borzolná a kelleténél jobban a homoszexuális hancúrozás... A hollywoodi főnökök persze kézzel-lábbal tiltakoztak már a feltételezés puszta gondolata ellen is, miszerint az Alexander bemutatója azért késiűett, mert a produkció felettébb kendőzetlenül mutat homoszexuális szexet. Annak ellenére, hogy bizony olyan pletykák kaptak szárnyra, melyek szerint a Warner Bros.-nak azért kellett elhalasztania a premiert, hogy legyen idejük kinyisszantani a biszexuális Nagy Sándor (Colin Farrell) és egy Bagoas nevű perzsiai eunuch (Francisco Bosch) között zajló heves szerelmi jelenetet. A hivatalos ködösítés alapján azonban csupán azért tolták későbbre a debütálást, hogy ezáltal növeljék a film Oscar-esélyeit. Váltig állították a bennfentesek, hogy amúgy maximálisan elégedettek a megalkotott művel, úgyhogy semmi egyéb okuk sem volt a módosításra. Jeff Robinov produkciós vezető a The Scoop című lapnak így vallott a kínos kérdésről: „Ebből egy árva szó sem igaz. A Warner Bros. Pictures büszke az Alexanderra, szerintünk kivételes darabja ez a filmiparnak. Azért változtattuk meg a piacra bocsátás időpontját - de erről már korábban is szóltunk - hogy esetleg így biztosítsunk számára kedvezőbb megítélést a Filmakadémián. Ráadásul úgy ítéltük meg, hogy nem árt, ha adunk még egy kis időt néhány amúgy is rendkívül igényes vizuális effekt utolsó csiszolására. Minden olyan feltételezés hamis, mely szerint a stúdió így próbál meg jeleneteket kivágni, melyek Nagy Sándor szexuális kontaktusait ábrázolják, és mindezt mégpedig azért, mert rájöttünk, hogy ez nem egyeztethető össze avval, hogy Nagy Sándort mint hőst, a maga idejének és kultúrájának különleges képességekkel megáldott közvetítőjeként ábrázoljuk. " Hmm. Nos, aki nem hiszi, járjon utána!

Övön aluli ütés érte a Fülke című film szemrevaló legényét. Habár abban a filmben sokszor láttuk közelről, nem sejthettük, hogy micsoda elképesztő titkot rejteget a ruhája alatt. Ez a nagy eszköz sajnos nem állt készen arra, hogy segítse készülő új filmjében a színészt, inkább csak merő galibát okozott. Megkurtították az ír szívtipró, Colin Farrell új filmjének jeleneteit, melyek a csupasz igazságról árulkodnak, mert a filmgyártók ragaszkodtak ehhez a megoldáshoz. Súlyos indokként és mentségükre azt hozták fel, hogy az A Home at the End of the World című alkotás tesztvetítésén az emberek egyszerűen kővé dermedtek a színész férfibüszkeségének mérete láttán. Egy meg nem nevezett forrás szerint, mely a The Sun című bulvárlapnak nyilatkozott: „Ha Colin meztelen teste szemből látszott a filmvásznon, csak zihálás hallatszott. A nők heves izgalomba jöttek, a férfiak pedig szemmel láthatóan fészkelődtek zavarukban. Ilyen látvány mellett aligha lehetett a film cselekményére koncentrálni.” Látva a tesztközönség megdöbbenését, az illetékesek úgy döntöttek, megfosztják a filmet eme nagy attrakciótól. Még Michael Mayers, a film rendezője is beismerte, hogy a látvány tébolyítólag hatott az emberekre. Az önjelölt Rómeó – a filmben egyébként egy biszexuális férfit játszik, aki belekeveredik egy szerelmi háromszögbe – teljesen kikelt magából e sértés hallatán, és egyenesen azt követeli, hogy legalább a film DVD változatán szerepelhessen teljes életnagyságában.

Colin Farrell, az ír vagány

Ő az új Tom Cruise, Brad Pitt, Montgomery Cliff, meg akit még ki lehet találni, vagyis ő ma Hollywood legígéretesebb csillaga. Pedig nem feltétlenül volt erre predesztinálva, hiszen nem is született amerikai, hanem ír, ráadásul azt sem mondhatnánk, hogy különösebben jó családból jött, és rendkívüli nevelésben és iskoláztatásban részesült. Ami pedig a modorát és a viselkedését illeti, már most tucatnyi pletyka - vagy valódi hír? - kering tivornyázásairól, kellemetlen afférjairól és beszólásairól, és úgy tűnik, tényleg mindent megtesz azért, hogy őt tartsák az ügyeletes bunkónak. Színésznek viszont remek. Colin James Farrell 1976. május 31-én látta meg a napvilágot Dublinban, és ekkor még csak annyit volt érdemes tudni róla, hogy a neves ír focista, Eamon Farrell kisebbik fia, egy báttyal és két nővérrel. Szülei nem is őt, hanem idősebb testvérét, Eamon Jr.-t szánták színésznek, és őt kezdték táncórákra, illetve színjátszó körökbe küldözgetni, de egy idő után Colin is elkísérte testvérét, és benne aztán több fantáziát láttak. Ezután iratkozott be a jó nevű dublini Gaiety Drama School-ba, amit ugyan nem végzett el, de remek referencia volt első sikeres meghallgatásához a BBC-nél. Elsőként a sikeres Ballykissangel című sorozatban kapott fontos szerepet, majd a Falling for a Dancer minisorozatban szerepelt. Londonba felkerülve aztán számos színházi produkcióban is fellépett, és ezek egyikén, a Donmar Warehouse-ban megtartott, In a Little World of Our Own című darabban látta Colint Kevin Spacey, aki rögtön szerepet adott neki Ordinary Decent Criminal című könnyed hangvételu krimijében - nálunk csak videón jött ki -, innen pedig már egyenes út vezetett Hollywoodba. Bár hősünk még Angliában kapott egy kisebb szerepet Tim Roth rendezői bemutatkozásában, a War Zoneban, az első igazi, nagy filmes bemutatkozása a Joel Schumacher rendezte Tigrisek földjénben volt. A vietnámi háború alatt játszódó filmben - ez is csak videón jött ki nálunk - Colin egy nagyszájú, de szimpatikus texasi újoncot alakított, és ez a szerep a fellegekbe repítette. Más kérdés, hogy ez annak is köszönhető volt, hogy ekkoriban Hollywoodban évek óta Messiásként vártak egy karizmatikus, jóképű fiatal sztár felbukkanására, és Colin pont jókor bukkant fel. Az összes nagy stúdió és producer egyszerre vetette magát a fiatal írre, aki egyszerre csak dúskált a szerepajánlatok közt. Tegyük hozzá, hogy nem mindig választott jól. Először Jesse James alakját formálta meg a gyengécske westernben, a Törvényen kívülben, majd ismét Schumacherrel dolgozott a Fülke című filmben - amelynek egy évre elhalasztották a premierjét, amikor Washingtonban egy igazi sorozatgyilkos kezdte lelőni fényes nappal az embereket. Ezt követte a Hart háborúja Bruce Willisszel, egy közepes háborús film, de azért jó szerep, és jött az igazi nagy kiugrás, a Különvélemény. Colin ugyan nem kapott főszerepet, csak egy éles szemű nyomozót alakít, akit ráadásul le is lőnek, de a filmet Steven Spielberg rendezte, az ekkor még csak 25 éves hősünk pedig igazi sztárgázsit, másfél millió dollárt kapott rövidke szerepléséért. Aztán jött egy rakás kifejezetten rossz szerep kifejezetten rossz filmekben. A Daredevilre, Ben Affleck bőrruhás szuperhosi mozijára aligha fog bárki is emlékezni öt év múlva, hacsak nem Colin remek alakítása miatt, a célba dobáló rosszfiú, Bull's Eye bőrében. A Beavatásról is legfeljebb az fog a legtöbb embernek beugrani, hogy Al Pacino volt a másik főszereplő, a S.W.A.T. - Különleges kommandót pedig remélhetoleg mindig teljesen el fogja felejteni. Ebből az elmúlt pár évből legfeljebb egy rövid alakításra érdemes emlékezni a Veronica Guerin című ír témájú filmből, ahol Colin kb. egy percre látható, de ez az egy perc többet ér, mint az előbbi három film együtt. De úgy tűnik, most nyugodtabb és persze kidolgozottabb szerepek következnek.

„Írnek lenni az életem része, viszem magammal mindenhova” – nyilatkozta egyszer Colin Farrell, és ez az „írség” az utóbbi időben elég gyakran tartózkodik Hollywoodban. Bullseye-t, a Daredevil rosszfiúját alakító Farrell egy nagy viccnek fogta fel a képregényfilm forgatást: Baromi szórakoztató volt az egész. Megérkeztél a forgatásra, és végig nagyon jól érezted magad. Ilyen munkám még az életben nem volt. Idáig minden szerepemnél komolyan foglalkoznom kellett a karakterekkel, akiket el kellett játszanom, és ezek mindig sokkal valóságosabbak voltak, mint a mostani. Ki vagyok a szerepem szerint, mik a problémáim, hol a helyem a világban. Na, itt nincsenek kérdések. Itt minden fekete-fehér, és én vagyok benne a közveszélyes idióta. A kopaszság sem okozott neki problémát: Kopasznak lenni teljesen okés volt. Minden reggel „fazont” igazítottam. 17 évesen voltam először teljesen kopasz, és azóta jó párszor elofordult, hogy borotválták a fejem, úgyhogy ez egyáltalán nem volt gond. Jó buli volt az egész. A vicces forgatás ellenére – vagy épp miatta – olyan film született, amely elnyerte Farrell tetszését, sot kedvenc jelenete is van: A kedvenc részem, amikor Daredevil a háztetőről meglátja a lányt a zuhogó esőben. Hát, szerintem az gyönyörű, ahogy visszatükröződik az alakja. Ilyet még nem láttam korábban. Másrészt jó volt olyan filmet látni, amiben csak öt percet vagyok benne. Semmit nem láttam belőle forgatás közben, úgyhogy igazi élményt jelentett a premier. Fantasztikus az a képi világ, amit létrehoztak.

A családja – mamájával az élen – elkíséri minden premierjére. Vajon mit szólnak ők a fiú körüli felhajtáshoz, pletykákhoz: Tudják, hogy rendben vagyok, nem kell félteniük. A mamám persze aggódik néha, de hát ez természetes. De tudja, hogy csak keresem a helyem a világban. Annak biztosan örülne, ha nem káromkodnék annyit, kevesebbet cigarettáznék, és kevesebb lenne a pia. De én semmivel sem iszom többet, mint a barátaim otthon Írországban, itt meg mindenki felhördül. Ez semmi, csak rutin. Minden este egy kicsi, ennyi kell. Farrell másik filmje, a Phone Booth premierjét elhalasztották a washingtoni puskás ámokfutó miatt: Abszolút megértem, hogy elhalasztották a premiert. A film csak fikció, miközben egy valódi őrült valódi áldozatokat szedett. Még nem hitte el (és az a típus, aki jó darabig nem is fogja), hogy abba a kategóriába került, ahol a közönség csak miatta is képes bemenni egy filmre: A mai napig meglep, hogy miért pont engem választottak ki bizonyos szerepekre. Spielberg, Al Pacino, Willis, „elment az eszük” – gondolom néha. A karrierem eddigi minden állomása hatalmas meglepetés volt számomra. Még mindig nem szoktam meg, hogy most már abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy én választhatok magamnak szerepeket. Sokkol és meglep, és nem értem, miért pont velem történik mindez. És ez a meglepetéssorozat még messze nem ért véget, sőt most kezdődik csak igazán.